A transzformátorolaj nagy hőtágulása miatt – a legkisebb térfogatú transzformátorok kivételével – ezt a tágulást mechanikus berendezéssel szabályozni kell.
A transzformátorolajból való levegő eltávolításának számos előnye van. Először is, nagymértékben csökkenti az oxidációt. Valójában a transzformátort használók kihasználhatják ezt a funkciót, különösen a trópusi régiókban, ahol hosszú a páratartalom. Az ilyen területeken a transzformátoroknak olyan válaszfal- vagy membránrendszerrel kell rendelkezniük, amely lehetővé teszi az olaj expanzióját és összehúzódását külső levegővel való érintkezés nélkül. Ebben az esetben a transzformátor magas környezeti hőmérsékletnek van kitéve, ami súlyosbítja az oxidációs folyamatot.
A zárt rendszereknek azonban vannak hátrányai is. Amikor az olaj és a szigetelés romlik, víz keletkezik. Zárt transzformátorok esetén a víz tömített a transzformátor belsejében, hacsak nem távolítják el rendszeres, hagyományos szárítási eljárásokkal. Ha szabad légzőrendszer van konfigurálva, nedvességelnyelővel lehet szárazon tartani a gázt az olaj felső terében, és a bomlástermékek a légkörbe vándorolnak. Természetesen ez a módszer sokkal egyszerűbb, mint a víz felhalmozódása és a kiszáradás időszakos kezelése.
A kémiai szárítószeres párátlanítók fejlesztése a hűtési párátlanító, amely a Peltier-effektus alapján hideg és száraz levegőt juttat az olajtároló tartályokba. Valójában a hűtőberendezés hideg levegő konvekciója és keringtetése révén, függetlenül attól, hogy a transzformátor rendelkezik-e nedvességelnyelő képességgel, a keringő hideg és száraz levegő száraz állapotban tartja az olajat és a szigetelést. A hűtő- és nedvességelnyelő berendezések magas költsége miatt csak nagy, ultra-nagyfeszültségű transzformátorokon használják őket, és a legjobb gyakorlati rendszert jelentik a nedvesség eltávolítására. Az Egyesült Királyság 400 kV-os és 275 kV-os elektromos hálózatának összes transzformátora ezt az eszközt használja.
