Bár a vezetékek keresztmetszete a nagy-feszültségű tekercsben sokkal kisebb, mint a kisfeszültségű-tekercsben, a nagy-feszültségű tekercsben a fordulatok száma körülbelül 10-szerese lehet az alacsony-feszültségű tekercsének. Még ha a két vég szigetelési követelményei eltérőek is, az emberek továbbra is remélik, hogy a nagy-feszültségű tekercs és a kisfeszültségű{8}}tekercs nagyjából azonos tengelyirányú méretekkel rendelkezik. Feltételezve, hogy a kisfeszültségű tekercs egyetlen spirálisan van feltekerve, és csak egy rétege van, akkor a nagyfeszültségű tekercsnek 10 rétegűnek kell lennie ebből a spiráltekercsből. Ennek a többspirálos tekercsnek a mechanikai szilárdsága nem megfelelő, és az egyes rétegek közötti feszültség is magas (10 rétegű tekercsben a rétegközi feszültség a fázisfeszültség 1/10-e lesz). Ezért a nagyfeszültségű{18}}tekercseket általában torta alakú szerkezetbe tekerik. A palacsinta tekercsben a huzalfordulatokat sugárirányban kifelé tekerik a forma felületétől. Ha egy pár szomszédos vonalkalácsot ilyen módon tekercselünk fel, akkor a sütemények közötti transzponálást a tortákon belül kell végrehajtani, és mindkét vonalkalács végei a megfelelő vonalpogácsák külső felületén helyezkednek el. Ezek a drótpogácsák mind feltekerhetők így, majd a végeiket össze lehet kötni, így teljes tekercset alkotnak. Ez a szerkezet sok kötést igényel az egyes huzalpogácsák (általában vonalszakaszoknak) között, ezért ezeket alapvetően folyamatos tekercsekkel váltották fel.
A pogácsa tekercsként való feltekercselése után a folytonos tekercsnek ugyanolyan szerkezeti formája van, mint az egyes huzalpogácsákból álló tekercseknek, de a tekercselési folyamata szükségtelenné teszi egyetlen pár huzalpogácsa külön tekercselését. Ha egy huzaltorta vége a külső átmérőjű oldalon helyezkedik el, akkor egy átlós alátéten keresztül a huzalforma felületére helyezzük. A második huzalpogácsát ugyanúgy, mint az első drótpogácsát belülről kifelé tekercseljük, a huzalforma felületétől kezdve. Miután a második palacsintát feltekertük. Oldja meg a tekercselő huzal feszültségét, szórja le az átlós párnát, és helyezze a laza huzalfordulatokat a huzalforma felületére. Ezután a "torta kiöntésével" a vonaltorta "eleje" a szomszédos vonalkalácsokból való áthelyezés, míg a "vége" a vonalforma felületén található. Ezután ugyanúgy folytathatja a következő palacsinta tekercselését.
Az 1950-es évek körüli folyamatos tekercselés bevezetése óta a gyártók a fent leírt módon tekercselik a tekercseket. Bár ez a folyamat kissé bonyolultnak és nehezen leírhatónak tűnhet, egy képzett tekercselő munkás számára a fenti folyamat valójában nagyon egyszerű, és nem okoz nehézséget jó minőségű-tekercselések előállítása ezzel a módszerrel. Ennek a tekercselési módnak azonban megvannak a maga hátrányai is, amelyek közül a legszembetűnőbb a "öntendő" cérnapogácsa meghúzásának problémája. A torta "kiöntése" után ezeknek a drótpogácsáknak minden menetét vissza kell tekerni a drótforma felületére, és minden körnek elég lazának kell lennie ahhoz, hogy a helyére tekerje. Ezután a tekercselő munkásnak meg kell húznia a huzalpogácsát, hogy megfelelő stabilitást biztosítson ahhoz, hogy működés közben ellenálljon a hibahatásnak vagy a rövidzárlati erőnek. A huzaltorta meghúzásának folyamata a következőket tartalmazza: először rögzítse a huzalt tároló huzaltekercset, majd indítsa el előre a tekercselőgépet. Ez a folyamat legfeljebb körülbelül 1 méterrel húzhatja ki a drótot a drótlepényből. A huzaltekercselés meghúzása során a huzalt le kell köszörülni egy galambfarok tartószalaggal alatta. A huzalfordulatok és a galamb faroktámasz közötti zökkenőmentes mozgás érdekében a támasz felületét általában viasszal vonják be. Ennek ellenére az emberek tudják, hogy a tartó felületén csúszó vezetékek károsíthatják a vezetékek szigetelését. Természetesen ezeket a szigeteléssérülési pontokat a drótlepényen belüli elhelyezkedésük miatt nehéz felismerni.
Ezzel szemben a folyamatos tekercselés hátrányai más szempontból nem nyilvánvalóak, de figyelmet kell fordítani az ilyen típusú tekercselés gyártási költségére. Fordítsa el a huzal fordulatait a tekercsszerszám mentén, és hajtson végre "tortaöntési" folyamatot, amelyhez szakképzett munkaerő szükséges a szakszerű működéshez. Valójában a múltban, amikor a munkaerőköltségek jóval alacsonyabbak voltak, a folyamatos tekercseléssel foglalkozó dolgozók szokásosan elvégezték a teljes tekercselési folyamatot. Manapság az emberek úgy vélik, hogy a fenti módszer túl költséges, de sok részlegben a tekercselési folyamat bonyolultabb részeihez a tekercselő munkásoknak asszisztensekre van szükségük, akik segítik a műveletet. Ez növeli a gyártási költségeket is.
A függőleges tekercselőgép bevezetésével a folyamatos tekercseléssel kapcsolatos mindkét probléma megoldódott. A függőleges tekercselő gépeket egyes transzformátorgyártók már évek óta használják, de elterjedtségük az 1980-as évekre nyúlik vissza. A transzformátorgyártás kezdetei óta a gyártók vízszintes tekercselőgépeket használnak a transzformátortekercselések tekercselésére. Függőleges tekercselőgép segítségével kezdje a tekercselő matrica aljáról, és tekerje fel az első huzalpogácsát a tekercsszerszám felületéről normál módon belülről kifelé. Lépcsőzetes tömbök segítségével körkörös mintázattal tekerje be a második sor tortát kívülről befelé az első sor torta tetejére. Miután a "kúp" tekercselés befejeződött, távolítsa el a huzalt, és helyezze a tekercselő szerszámra, szórja meg a lépcsős párnatömböt, és hagyja, hogy a kúp összeessen, hogy drótlepényt képezzen. A technológiai műszernek helyet kell hagynia a kúp összeeséséhez, és a zsinórpogácsa lazasága viszonylag kicsi. Tehát a huzalpogácsa meghúzása által okozott szigeteléskárosodás kockázata sokkal kisebb, mint a vízszintes tekercselő gépeké, így a tekercselő munkás könnyen elvégezheti a huzalpogácsa tekercselését. A függőleges tekercselőgép tekercselési minősége sokkal jobb, mint a vízszintes tekercselőgépeké, de az előbbi beszerzési és beépítési költsége jóval magasabb, mint az utóbbié.
A nagyfeszültségű-tekercshez hűtőolajcsatornákra is szükség van, amelyeket a forma felületén a huzalpogácsa belső felülete mellett elhelyezett galambfaroktartók és a tartókra menetes radiális betétek képeznek. Lehetőség van radiális hűtőolajcsatornák kialakítására az egyes dupla pogácsák között, vagy radiális hűtőolajcsatornák kialakítására az egyes vonalpogácsák között.
Az árnyékolt tekercseket néha nagyfeszültségű transzformátorokban használják. Bár a több-rétegű nagyfeszültségű-tekercseknek van néhány, a fent említett hátránya, például magasabb a feszültség a rétegek között, különösen az egyes rétegek végein. Az elektromos teljesítmény szempontjából azonban jelentős előnyökkel jár, ha ez a típusú tekercs nagyfeszültségű-tekercs, amely csillag konfigurációban van csatlakoztatva, és fokozatos szigetelőszerkezetet használ, a nullaponttal földelve. Ha a tekercsmenetek egy pár belső és külső árnyékolóréteg között vannak elrendezve, az egyik árnyékolóréteg a tekercsvezeték végéhez kapcsolódik, a másik árnyékoló réteg pedig földelve van, akkor a tekercsben a feszültségeloszlás ugyanaz lesz, mint amikor a belső és a külső árnyékolóréteget a kondenzátor két elektródájának tekintjük. Tehát a tekercs tetszőleges pozíciójában keletkező feszültségre szigetelési intézkedéseket lehet tenni, csakúgy, mint a kondenzátor feszültségeloszlását alkotó szigetelő szerkezetre. Ezáltal ez a tekercs kiválóan képes ellenállni a meredek hullámfronti feszültségeknek, például a villámcsapás túlfeszültségének.
Az árnyékolóréteg kialakításával kapcsolatos másik probléma, hogy ezeket az árnyékoló rétegeket nagyon vékony vezetékekből kell elkészíteni, különben nagy szórt veszteségek keletkeznek bennük. Ezenkívül a huzalvég árnyékoló rétegének magas szigetelése miatt nehézkessé válik a hatékony hűtés. Tehát helyi túlmelegedési problémák lehetnek. Az árnyékoló réteget az elektromos térben a megfelelő tekercsvezetékvégekhez kell csatlakoztatni, és nem egyszerű feladat ezeket a fémszalagokat 100 Hz-ig mindig ellenállni a rezgéseknek. Ezek a nehézségek, valamint a szükséges szigetelőszerkezet bonyolultsága megnövelték ennek a tekercsnek a gyártási költségét. Ezért a tervezők elkötelezettek a tekercsek meredek hullámfronti feszültségekre való reagálóképességének javítása mellett. Az elmúlt években a fejlődés ezen a területen nagyon sikeres volt, így az árnyékoló réteg tekercselési szerkezeteit már ritkán használják.
